Főoldal / Pályázatok / TRIANON - 100 / Programleírás - segédanyagok

TRIANON-100 Programleírás-segédanyagok

TRIANON_100 Országos Vetélkedő II. forduló

Az Oktatási Hivatal által meghirdetett „Trianon 100 éve” című vetélkedő első (házi) fordulóján hat diákunk indult, közülük hárman a második online fordulóba jutottak.

Ranga Csanád (10. D)
Balogh Bence (10. B)
Pongrácz Attila (10. H)

A vetélkedő második online fordulója 2020. május 28-án, csütörtök 14.00 és 15.00 óra (magyarországi nyári időszámítás UTC/GMT +2 óra időzóna) között kerül lebonyolításra.

A kialakult járványügyi helyzetre tekintettel az Oktatási Hivatal döntése alapján a második fordulóba jutott tanulók a saját otthonukban vehetnek részt a „Trianon 100 éve” című vetélkedő második online fordulóján.

Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a tanulókkal annak érdekében, hogy a vetélkedő második online fordulója zavartalanul lebonyolításra kerülhessen.

FORGATÓKÖNYV – NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA, 2020. JÚNIUS 4., 10.00

A TÖMEG GYÜLEKEZIK, A ZENE ELINDUL A HANGSZÓRÓBÓL:
Kálmán Tamás: Túl a vízen (4 perc 30 mp)
Ha a tömeg nagyjából elrendeződött, a zene lehalkul.
Tóbiás Györgyi elmondja Radnóti Miklós: Nem tudhatom... c. versét
NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944
Juhász Gábor köszönti a jelenlévőket.
Orbánné Tolnai Zsuzsanna Ünnepi beszédet mond.
Tisztelt Vendégeink, Kollégák! Tisztelt Emlékezők!

100 év a történelemben nem mindig jelentett nagy lépést, jelentős változásokat az emberiség életében. A „hosszú 20. századról” ez nem mondható el. Végképp nem lenne igaz az állítás hazánkat, Magyarországot illetően, hiszen nem egyszer egyik napról a másikra dőltek romba álmok és életek. Kezdődött ez az első világháborúval, majd abból még ki sem lábalva újabb tragédia zúdult az országra.

A trianoni béke egy tollvonással nemcsak területeinket, szántóföldjeinket, erdeinket, bányáinkat, iparunkat, síneinket szakította el. A megcsonkult Magyarország meggyászolta hegyeit, folyóit, templomait, a templomok harangszóját, a nyájakat, a történelmi várakat és városokat, a falvakat, azok népét, dalait, viseleteit, ízeit; a természet színeit.

Trianon maradandó sebet hagyott a Kárpát-medencén.

1920. június 4-én, 100 évvel ezelőtt a nemzet véglegesen és végzetes módon szétszakadt.
Új határvonalak kacskaringóztak, a legtöbb helyen érthetetlen módon. Több mint 3 millió magyar kint rekedt a Monarchia utódállamaiban, és arra kárhoztatott, hogy az elmúlt 100 évben foggal-körömmel, többnyire ellenszélben védje, őrizze kultúráját, ragaszkodjék a megmaradt emlékekhez. Ezen közben mi, az anyaországban maradottak előbb csak indulattal, gyásszal, majd néhol közönnyel vagy értetlenséggel, tudatlansággal nyomtuk le generációk torkán Trianont, mikor mi volt épp az aktuálpolitikai elvárás.

Babits Mihály így vall a lélek és a haza egybefonódásáról: „Itteni nép vagyunk, itt összeverődött fajtákból keveredtünk nemzetté. Életmódunk itt lett olyan, amilyen lett. Képzeletünk, érzésvilágunk, egész kultúránk az itteni tájak és éghajlat színeiből, benyomásaiból, hangulataiból szövődött. Nemcsak ez a föld őrzi életünk és történetünk emlékeit, mi is elválhatatlanul hordjuk magunkban legkisebb gyermekségünktől kezdve ennek a földnek ezerféle emlékeit.”

A nemzeti összetartozás napján, de bármelyik átlagos hétköznapon is feladatunk, hogy a történtekre emlékezzünk, hogy közösséget vállaljunk a határon túli magyarsággal. Tanárként, szülőként arra neveljük gyerekeinket, hogy a Kárpát-medence kulturális öröksége összetart bennünket. Képzeletünk és érzésvilágunk, ahogyan azt Babits írja, legyen a gyerekeink öröksége is, azt szeretnénk, hogy tudják elfogadni az azokban rejlő harmóniát. Tudják megérezni az összetartozás érzését. Az összetartozásét a kinti magyarokkal, az itthoniakkal. Keljenek útra, ismerjék meg azt a sok csodát, ami kint rekedt, és tudják értékelni azokat a gyönyörűségeket, amelyek itthon maradtak. Lássák meg hazai nemzetiségeink gyöngyszemeit, amelyekkel nemzeti hagyatékunkat gazdagították, válhasson életérzéssé ez a rendkívül sokszínű hatásból összeforrott kultúra.

Tisztelt Emlékezők!

Nem lehetetlen ez a feladat. Radnóti vallomása, még ha egy világégés végéhez közeledve született is, talán a legcsodálatosabban áradó példája a haza féltésének és a hazaszeretetnek. De ezekért az érzésekért, szerencsére nem kell mindig ennyire messzire visszanyúlnunk.

Álljon az emlékezés végén egyik tanítványom, Máté Barbara vallomása magyarságáról. hazaszeretetéről:

„Magyarnak lenni nem mindig okoz örömöt és boldogságot, ám én mégis hálát adok, hogy magyarnak születtem. Magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy az összes magyar motívumos ruháidat felkapkodva, elködösülve végig üvöltöd a várost, hogy te igaz magyar vagy, és Magyarország egy hibátlan és tökéletes ország. Magyarnak lenni EGY ÉRZÉS. Érezni azt a pezsgést, bizsergést, ami büszkeséggel tölt el téged, mikor a kis országod eredményt ért el. Vagy ha megszakad a szíved, mikor például 1848-ra vagy éppen Trianonra emlékezünk. Számomra minden egyes hibájával és tökéletlenségével együtt egy csodálatos ország. Tudni, hogy van történelme a népünknek, egyszerűen leírhatatlan érzéseket ébreszt bennem, biztonságérzetet ad, hogy tartozom valahová. Szívmegszakadás, pezsgés, bizsergés… sírás, nevetés és öröm. Ilyen érzéseket vált ki belőlem, számomra ilyen érzés magyarnak lenni!”

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Iskolánkban az idei nemzeti összetartozás napja egy másik jeles eseménnyel társul. Kollégánk, Király László művésztanár domborművét avatjuk.
Átadom a szót Tóbiás Györgyi kolléganőmnek és Balogh Máté volt tanítványunknak, egyben megkérem őket, méltassák az alkotót és az alkotást.
Tóbiás Györgyi és Balogh Máté méltatja Király László alkotását
Alatta elindul Kodály: Galántai táncok, a szöveg alatt halkan

Tóbiás Györgyi:
Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm kollégánkat, Király László tanárt és alkotóművészt, akinek nem az első műve díszíti mától iskolánkat. A most avatandó dombormű már a 4. alkotása, amit az iskolának adományozott. Ezért a nevelőtestület és a diákság nevében ezúton is köszönetet mondunk.

Király László 1960-ban született, pedagógus szülők második gyermekeként. 1962. óta Tolna megyei, 1984. óta szekszárdi lakos. Tanulmányait 1983-ban fejezte be a Szombathelyi Tanárképző Főiskola matematika és rajz szakán. A főiskolán szobrász tanára Sulyok József, festő tanárai Szurcsik János és Horváth János voltak. Kezdettől fogva a fa érdekelte.

1984 óta a szekszárdi Ady Endre Szakképző Iskola rajztanára. Az utóbbi 6-8- évben alkalma nyílt kipróbálni magát más iskolák rajztanáraként is. Idén négy iskolában 24 osztállyal dolgozik.

1991 óta láthatók szobrai és képei önálló kiállításokon, bár már jó pár éve nem keresi a bemutatkozás lehetőségeit. Többnyire a maga és családja örömére dolgozik, vagy az őt érdeklő megrendelések teljesítésére koncentrál. Iskolája részéről több nagyon szép felkérésben is része lehetett az elmúlt 18 évben. Így készültek el az alábbi alkotások:

Mint szobrász, már régóta kizárólag fával dolgozik, kedvenc területe a kisplasztika, a használati funkcióval is rendelkező tárgyak, valamint a nagyobb méretű kül-és beltéri beépítések és figurális díszítéseik.

A visszavonult, csendes otthoni alkotómunkát szereti leginkább, így csak néha vett részt a számára vonzó művésztelepi, alkotótábori munkában. (1993., Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep – szobrász, 2015. és 2017. Rajka, Art Flexum Nemzetközi Művésztelep – szobrász, grafikus)

Rajzosként tevékenysége szerteágazó és folyamatos. Legfontosabb technikája a tus. Illusztrátorként 5 megjelent könyvet jegyez, a hatodik most készül.
Négygyermekes apaként, két gyermek nagypapájaként élete a családja, az alkotás és a tanítás.

Király László így vall a most avatandó, „Nyugati szél 1920-2020 címet kapott” domborművéről:

Balogh Máté:
„A minél tömörebb és expresszívebb kifejezés érdekében kellett nekem egy gyászoló nőalak, ami a síremlékszobrászat történetében régi hagyományú, gyakran előforduló fő- vagy mellékalak. Ezért az én figurám magába zártsága, tömbszerű befelé fordultsága. Zászlótartó mivolta szerintem szimbolikus értelemmel is felruházza. A témában gyakori szétszabdalt térkép helyett kifejezőbbnek gondoltam nemzeti zászlónk megtépettségét. Ezzel - ráadásul szándékaimmal egyezően - még irányt is ki tudok fejezni. A viharvertség motívumára a hangsúlyosabb kifejezés érdekében ráismételtem a ruha, a haj, és a háttéri elemek megformálásában is. A tábla felirata – címként - szintén ezt összegzi”

Tóbiás Györgyi:
Kedves Vendégeink, most átadom a szót Dömötör Csabának a szekszárdi Szakképzési Centrum kancellárjának, és megkérem, avassa fel az alkotást.

Györgyi átadja a szót Dömötör Csaba kancellárnak, alatta továbbra is halkan megy a zene. A kancellár és Király László a domborműhöz vonulnak.
- Cantata Profana, 2002.
- Magyar Kapu, 2007. (Lezsák Sándor avatásával)
- Harangláb és harang, 2007-2008.
- ’56-os emlékmű, 2016.
- A mostani Trianon centenáriumi emlékmű, 2020.
Dömötör Csaba felavatja az emlékművet - alatta a zene hangosabb. Zene lehalkul, majd leáll. Csaba és Laci maradnak.
Balogh Máté elmondja Simonyi Imre: Rendületlenül c. versét.

S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül.
S ha restelled, hogy hangosan;
nehogy meghallja más, kívül?

Hát szakálladba dörmögd, hogy:
nincs hely számodra e kívül.
De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!
Szózat közvetlenül a vers után elindul.

Zene: Szózat. Mikrofonnál senki